Elemzés az FRP jövőbeli kilátásairól és okairól

Az FRP nehéz munka. Szerintem ezt senki sem tagadja a szakmában. Hol van a fájdalom? Először is, a munkaerő intenzitása magas, másodszor, a termelési környezet rossz, harmadszor, a piac nehezen fejlődik, negyedszer, a költségeket nehéz ellenőrizni, ötödször pedig, a tartozás nehéz behajtani. Ezért csak azok száríthatják az FRP-t, akik elviselik a nehézségeket. Miért virágzott az FRP-ipar Kínában az elmúlt három évtizedben? A piaci kereslet tényezői mellett nagyon fontos ok, hogy Kínában van egy különösen szorgalmas embercsoport. Ez a generáció jelenti Kína gyors fejlődésének „demográfiai osztalékát”. Ennek a generációnak a túlnyomó többsége a földről áthelyezett gazdálkodó. A migráns munkavállalók nemcsak a fő munkaerő-forrást jelentik a kínai építőiparban, az elektronikai iparban, a gyapjútextil- és kötőiparban, a cipő-, sapkák-, táskák- és játékiparban, hanem a fő munkaerő-forrást is az FRP-iparban.
Ezért bizonyos értelemben a nehézségeket elviselni képes emberek e generációja nélkül ma Kínában nem létezne ilyen nagyszabású FRP-ipar.
A kérdés az, hogy meddig ehetjük ezt a „demográfiai osztalékot”?
Ahogy a migráns munkavállalók előző generációja fokozatosan belépett az idős korba, és kivonult a munkaerőpiacról, a 80-as és 90-es évek után uralt fiatal generáció elkezdett belépni a különböző iparágakba. Szüleikkel összehasonlítva a főként gyermekes migráns munkavállalók új generációjának nagy különbségei új kihívásokat hoztak hagyományos feldolgozóiparunk számára.
Először is, meredeken csökkent a fiatal munkavállalók száma. Az 1980-as évek óta kezd megjelenni a kínai családtervezési politika szerepe. Az országban a beiratkozott gyerekek számának, valamint az általános és középiskolák számának meredek csökkenéséből kiszámolhatjuk e generáció összlétszámának meredek csökkenését. Ezért a munkaerő létszámának kínálati skálája nagymértékben csökkent. Kezdett felbukkanni előttünk a munkaerőhiány, aminek úgy tűnik, semmi köze a világ legnagyobb népességű országunkhoz. A remény a legértékesebb dolog. A munkaerő-kínálat csökkenése óhatatlanul a munkaerő árának emelkedését vonja maga után, és ez a tendencia a 90-es és 2000-as évek utániak számának további csökkenésével tovább erősödik.
Másodszor, megváltozott a fiatal munkaerő fogalma. A migráns munkavállalók idősebb generációjának alapvető motivációja az, hogy pénzt keressenek családjuk eltartására. A migráns munkavállalók fiatalabb generációja világrajövetele óta élvezi az élelem- és ruhamentesség jó feltételeit. Ezért családi kötelezettségeik és gazdasági terheik meglehetősen közömbösek számukra, ami azt jelenti, hogy nem a családi körülmények javításáért, hanem inkább saját életkörülményeik javításáért fognak dolgozni. Felelősségérzetük erősen meggyengült, Szabálytudatosságuk nem sok, öntudatuk viszont több, ami megnehezíti a gyár szigorú szabályainak, előírásainak elfogadását. A fiatalokat nehéz kezelni, ami minden vállalatvezetőnél gyakori probléma.